Kis Maszatom az elmúlt hónapokban már ügyesen kanalazott, egyedül ivott és majszolgatott. Most nyújtja felém az üvegét, hogy itassam és adja kezembe a kekszet, hogy etessem. Eddig elteltek úgy fél órák is, hogy rám se hederített, amikor talált valami “kincset”, ha hívtam sem jött oda hozzám. Most minden mozdulatomat árgus szemekkel követi. Amint elindulok egy másik helyiség felé, már pattan is fel a játékai mellől és árnyékként követ. Sőt, nem is kell másik szobába mennem, az is elég, ha felállok mellőle a szőnyegről. Egyszerűen úgy érzi jól magát, ha ott ülök, vele. Akkor számára kerek a világ, minden baj megszűnik, az alatt az idő alatt nyoma sincs az anyát nyúzó babának – egy igazi kis angyal. Na de valamikor csak kell neki reggelit, ebédet, vacsorát készítenem. Ezen kívül mást – mint például a főzés, takarítás, teregetés – meg sem próbálok már. Ez a néhány perces, egyszerű művelet is kész cirkuszi mutatvány: vagy én vagyok az artista, vagy ő. (Bár én inkább bohócnak érzem magam.) Ha “kemény” napom van, amikor tartani tudom magam az elhatározásomhoz, hogy “nem veszem fel, két percet kibír”, akkor ő van porondon: két kézzel csimpaszkodik a nadrágomba, s próbál feljebb jutni, kötélnek használva a lábamat. Eközben persze “nyüsszög”, minden eszközt bevet, hogy jobb belátásra bírjon. Ez gyakran sikerül is neki, ilyenkor jön az én mutatványom, a zsonglőrködés. El lehet képzelni: egyik kezemben a gyerek, aki ekkor diadalittasan vigyorog, fülig érő szájjal lesi, mit csinálunk a konyhapulton; másik kezemmel pedig vizet méricskélek és edénybe öntök, tűzhelyet begyújtok, kanalazok, keverek, üveget összerakok, kanalat keresek, szekrényt nyitogatok. Na ezek után nincs azon mit csodálkozni, hogy már nem csak a házimunka és a főzés, az evés is kizárólag Barnabás alvásidejére korlátozódik. Annak sem örül ugyanis, hiszen azt sem a szőnyegen csinálom ugyebár. És persze az ominózus, minden anyuka által emlegetett pisilés sem egyszerű már.
Míg el nem jutottunk a tizenharmadik hónapig, csak hírből ismertem a “WC-n sem lehetek egyedül” problémát. Ezidáig egyáltalán nem értettem a dolgot. Magamra csukom az ajtót, kinyitni nem tudja és kész – gondoltam magamban. Ez az elmélet akkor dőlt meg, amikor Barnabás az ajtóban állva sírt bebocsátásért, én pedig nem mertem kinyitni az ajtót dolgom végeztével, attól félve hogy rányitom a kis lábára vagy ujjacskájára (attól függően ugyebár, hogy épp négykézláb vagy két lábon várja, hogy beengedjem). Hiába kiabáltam neki bentről, hogy lépjen arrébb, rám se hederített. Miután kijutottam szorult helyzetemből, megfogadtam, hogy csukott ajtónál Barnabással egyedül itthon többet nem. Így már oda is utánam jön. Épp hogy beérek a WC-re, máris nyílik a résnyire hagyott ajtó és fülig érő szájjal ott áll előttem a kis Tökmag :). Én pedig, aki ezt korábban más anyukáktól elképedve hallgatta, nem tudok ezen mérgelődni, sőt. Meglátom a “rajtakaptalak!”, “meg akartál lógni, de most meg vagy, anya!” vigyort az arcán és én is mosolyra derülök. Örülök, hogy örül nekem!:)
És persze annak is, hogy ennyire ragaszkodó, kötődő és szeretettel teli. De azt hiszem, hogy erre szokták mondani: jóból is megárt a sok. Az elmúlt öt hét pedig – kövezzetek meg érte – nekem már sok. Eddig is rengeteget játszottam vele, a házimunkát mindig az alvás idején végeztem. Azalatt a néhány teendő alatt, amit kénytelen vagyok megcsinálni, viszont okosan elfoglalta magát. Feltalálta magát, sőt, örült neki, hogy van egy-két perce, amíg csak fél szemem van rajta. Láthatóan élvezte, mégis úgy tűnik, úgy döntött, lassít a tempón. Sosem volt az a baba, aki kézben akart lenni, sőt, kimondottan nem szerette, ha cipeljük. Most bepótolja a lemaradást!
Én pedig megadom magam – cipelem. Végülis, a maga közel tíz kilójával, edzésnek sem rossz. Aztán majd csak visszatér az egyszer már elkezdett, önállósodás felé vezető útra. Addig pedig nincs más dolgom: felveszem, etetem, itatom és persze ülök a szőnyegen. Na meg várom a bűvös (?) tizenharmadik hónap végét.
A teljes bejegyzésért kattints a www.barnabassalazelet.blogspot.hu oldalra!
A tizenharmadik! a(z) Kisbabanapló oldalon jelent meg.