Mindig irigykedve néztem azokra a nőkre, akik szinte egy lepkepillétől is képesek teherbe esni. Azt azonban sosem értettem, hogy – tisztelet a kivételnek – akik viszont vért izzadnak a babáért, azokat az esetek többségében lenézik.
Lenézik a reményért, a gyakran ismételt kérdéseikért, holott nem tudják mi az a kín, amit az ember kiállni képes azért, hogy lehessen babája. 
Aki nem volt lombikon elképzelni nem tudja milyen megterhelő. Mind a testnek, de a léleknek szintén.
Az inszeminációk fényében azt hittem már beléptem a pokol kapuján, de tévedtem. Az elmúlt 1 hétben 2 kilónyi injekciót szúrtam be magamnak. Én, aki soha senkit és semmit nem tudtam beoltani sem, most magam ellen fordítottam a félelmeimet. Sok esetben a munkahelyi wc-n adtam be az injekciót, hiszen időre ment a dolog.
“A testem elfáradt egy hét után a lelkem padlón volt.”
Sokat sírtam azon, ha nem sikerül biztos nem leszek még egyszer képes erre az őrületre– bár dehogynem, hisz szülés után sem hisszük, hogy valaha még egyszer túl élnénk a dolgot. Az anyagi vonzatáról pedig ne is beszéljünk. Közeleg a Karácsony, nemrég volt az esküvőnk, úszunk az adósságban, a hitelekben és pusztán csak a gyógyszereim 150 ezer forintba kerültek- amire nem is számítottunk.
Már nincs visszaút, közelgett a petesejt leszívás ideje. Rettenetesen vártam, hiszen az inszeminációknál nem reagáltam semmilyen gyógyszerre. Most azonban igen. Szép 7 petesejt növekedett a két petefészkemben- és sajnos még más is a sok hormon hatására.
Az endometriózisom életre kelt. Lassan 10 éve élek vele együtt, de eddig néhány műtéten kívül semmi gondot nem okozott. Most azonban erőre kapott a tökéletes hormontáptalajtól. Napról napra nőni kezdett. Most már a petefészkeimet is támadta.
A petesejt ellenőrzések miatt 2 naponta jártam ultrahangra, ezért két naponta szembesültem azzal, hogy az endometriózisom felemészti a petefészkemet. Ezzel egy időben az eddig tökéletesen működő jobb petevezetőm bezárult és az endo miatt a petefészkem ránőtt a méhemre. Esélytelen.
Mivel már benne voltunk a nem támogatott programba, így nem lehetett lefújni, hogy előbbre kerüljünk az amúgy 1,5 év múlva esedékes állami listán. Ez a fejlemény – és a 36 éves korom – gyorsan változtatott a dokik hozzáállásán.
A további napok teendői
Nem vártak tovább és 2015. november 2 –án döntöttek. Megkapom a tüszőrepesztő szurit és 4-én leszívás, mert egyre rosszabb bent a helyzet.
Kiborultam. Nem hittem el, hogy ez velem történik, de nem adtam fel, hiszen volt 7 petesejtem. Legalább ennyi. Az orvosok pedig megígérték, hogy protokoll ide, protokoll oda, egy embriót szoktak visszaültetni, mert nagyobb az esély a megtapadásra. Nálam ami sikerül megy vissza a méhbe.
November 4: Reggel apával levettük a spermát. Örültem neki, hogy legalább ez a kis intimitás kettőnkre maradt. Úgy éreztem, ha ez nincs meg benne, akkor már teljesen személytelen lenne az egész. Apát elküldenék egy kis szobába pornóújságokkal…valahogy lelkileg ez nekem nem állt volna össze. Ha belegondolok, mindenki arra vágyik, hogy egyszer azzal, akit szeret egy szerelmes együttlétből foganjon a babája. Ne pedig egy petricsészében, ahová apa az anyagot csak beadta úgy, hogy közben az amerikai pornószínésznőt leste.Szerencsére nem így volt. Otthon levehettük. Majd siettünk a leszívásra.
Kis hálóingben vártam, hogy sorra kerüljek. Hárman vártunk arra, hogy túl essünk a nehezén. Igazából nem volt vészes, leszámítva a kanült, amit a kézfejembe szúrtak az altatás miatt- már a tű látványától is sírógörcsöm van.
Maga a beavatkozás 10 percig tartott és már ébresztettek is. Még egy órát feküdtünk, majd jött a doki a hírekkel…Mindenkinek kérdezte a nevét, majd mutatta hány petesejtet sikerült leszívni és abból mennyi lehet – ismétlem lehet – egészséges.
A szobában én feküdtem középen. Mindkét társamnak 7-9 petesejtje lett. Ezt jónak ítéltem. Ekkor azonban jöttem én. 7 petesejtről szó sem volt, az elmúlt 2 nap alatt tovább ölt az endometriózis.
5 petesejtet sikerült leszívni, ebből 2 lehet egészséges, a többiből csak az endometriózis sejtek folytak ki. Itt feladtam. Sírni kezdtem, nem hittem el, hogy ilyen egyáltalán lehetséges. Kisbabát szeretnék, bármit megadnék és erre ezt kapom…
Az orvos rettentő kedves volt, igyekezett nyugtatni. Mondta mindent megtesznek, hogy ez a kettő sikeres legyen és akkor mind a kettő visszamegy. Másnap délelőtt hívjam fel és elmondja mire jutottak velük.
November 5.: Életem leghosszabb éjszakáját éltem meg, alig vártam hogy beérjek a munkába és telefonálhassak másnap. Az orvos közölte, mind a két petesejt rettentő éretlen volt, DE az egyiket sikerült termékenyíteni. Imádkozzak. Holnap hívjam délelőtt, ha tovább fejlődik, akkor holnap után visszakapom őt.
Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Egy baba van, aki küzd. Szerettem volna mellette lenni, hogy tudja mennyire vágyunk rá és ne adja fel. beszéltünk hozzá este, a barátaink és mi is küldtük neki szeretetet és az energiát, hogy tartson ki másnapig. 
November 6.: Remegve hívtam az orvost délelőtt. JÓ hírek. Él a pici, gyönyörűen osztódik. Holnap beültetés. Azt hittem kibújok a bőrömből. Mellé meg is ijedtem. Hirtelen tudatába kerülsz annak, hogy másnap kismama leszel- lehet, hogy csak pár napra, de akkor is. Az összes rossz szokásomat, amit Bálint születése óta visszaszedtem le kellett rakjam. Tudom előbb kellett volna, de egyszerűen képtelen voltam rá annyi sikertelen hónap után.
Igen bevallom dohányzom. Bálintnál a két csíkot meglátva tettem le 1,5 évre- nem volt tejem, egyedül voltam, visszaszoktam. Most tudtam, még ma szívhatom, holnap már nem.
Sírva vártuk a reggelt! A kisbabánk túlélte az éjszakát! – lombik 1 rész a(z) Kisbabanapló oldalon jelent meg.