Az endometriózis kapcsán már írtam cikket. Sőt tulajdonképpen maga a Kisbaba Napló is azért alakult meg évekkel ezelőtt, hogy bíztassunk Titeket, nincs lehetetlen. Endometriózis, petefészekciszták mellett 4 év várakozás után született meg az oldal alapítója. A kisfiam Bálint Péter.
A blogomban olvashatjátok, milyen viszontagságos volt az út a fogantatásig, és utána nekem is. Hiszen a párkapcsolatom már Bálint születése előtt megromlott. Egyedül voltam, magányos. Hiába aranyozta be az életemet egy Manó, egyedül éreztem magam…
Azóta a helyzetem gyökeresen megváltozott. Megtaláltam életem párját is, feleség lettem és kistesót szeretnénk- erről bővebben Bálint blogjában olvashattok.
Azonban a kistesó gondolata újabb problémákat vetett fel. Az endometriózisom még fennáll. Mivel több, mint fél évig nem sikerült a baba- néhány pozitív teszt után mindig a vérzés jelentkezett – ezért orvoshoz fordultam.
Nagyon szeretnénk ugye közös babát- akkor is ha Bálint is az. Hiszen a férjem imádja, és persze a fiam is.
Az orvos semmi jót nem ígért nekem, hiszen a helyzet a pocakomban kritikán aluli volt. A petevezetőim összenőttek, a petefészkem ránőtt a méhemre. Kaotikus képet láttam az ultrahangon.
Nagyon elkeseredtem. Eszembe jutott, hogy megint jönnek a sírós próbálkozós hónapok, a várva várt pozitív teszt, ami nem jön el, csak újra meg újra a vérzés. Féltem.
Az orvos a megfelelő vizsgálataim után inszeminációt javasolt. Ehhez a spermiumok megfelelő előkészítésére van szükség – enélkül nem nevezhető sem szakszerűnek, sem pedig hatékonynak az eljárás. A spermiumokat először egy tápfolyadékba helyezik, majd centrifugálással készítik őket elő a bejuttatáshoz. A méh üregébe kis mennyiségben kerül feljuttatásra a tisztított sűrítmény. A tisztítás azért nagyon fontos, mert a spermában lévő, prosztaglandinoknak nevezett vegyületek méhösszehúzódást okozhatnak, aminek következtében mindjárt ki is lökődhetnek a méh üregébe jutatott, tisztítatlan spermiumok.
Mivel peteérésem volt, ezért nem kellett stimulálni. Azonban a tüszőrepesztő injekciót nem úsztam meg. Bálint és a férjem kísérő szeme előtt próbáltam magamat hasba szúrni. A párom kétségbe volt esve, a fiam puszilgatni akart, mert fájni fog.
Nagyon jól esett a törődés, bár az izgalmat nem tüntette el. Azért sikerült, de minden tiszteletem azoké, akiknek valamiért minden nap szúrni kell magukat…
Az injekció kicsit túlpörgetett, nagy fájdalmaim voltak, az orvosom másnapra berendelt, de nem talált elváltozást. Készültem az inszeminációra.
A hét második felében meg is történt- de hogy semmi ne menjen simán a felhelyezéskor még nem repedt meg a tüszőm. Hiába volt a tüszőrepesztő. Azt az éjszakát nem kívánom senkinek. Izgultam, hogy másnap mit lát majd az orvos…Reméltem, hogy csak egy bevérzett cisztát- mert akkor már nincs bent a petesejt.
És így is lett. Madarat lehetett volna velem fogatni. Két nappal később elkezdtem az utrogestánt és most várva várjuk a második csodánkat. Hogy végre teljesen új család lehessünk…
Azért gondoltam, hogy leírom Nektek, mert maga az inszemináció nem félelmetes dolog, remélem endometriózis mellett is sikeres lesz ez a hónapunk. Az egyedülálló anyukáknak pedig üzenem, hogy sosincs késő. Valahol van valaki, aki megváltoztatja majd az életedet…
Inszemináció – az én történetem a(z) Kisbabanapló oldalon jelent meg.