Szóval, ott tartottam, hogy pozitív lett a teszt. És teljesen kétségbe estem. Mivel Gergő 10 évvel idősebb nálam, ő már akart családot (az más kérdés, hogy az életvitelén ez abszolút nem látszott). Fel is hívott mindenkit a hírrel. Én meg csak ültem ott magamba roskadva, hogy mi lesz velem, velünk. Hiszen én egyáltalán nem vagyok erre felkészülve. Meg Gergőt is alig ismerem. És nem így terveztem…egyáltalán nem így. 
Hazamentem, elmeséltem anyának, és a nagyimnak. Őszintén szólva, sokkot kaptak. Drága mamim el is pityeredett. Megbeszéltem velük, hogy gondolkozom még rajta, mi a következő lépés. Nem akartam elvetetni, de nem is éreztem magam felhőtlenül boldognak az adott helyzetben.
Visszamentem a lakásba, ott voltak a haverok, annak örömére, hogy Gergő apa lesz, hoztak egy rakás cuccot…mindenki el volt kábulva….lepakoltam, és lefeküdtem aludni. De nem bírtam, csak járt az agyam…egyáltalán minek szüljek, hova, kinek…hiszen hallom, ahogy ötpercenként valaki tekeri azt a kurva cigit…és ott röhögnek kint, meg egymást verik néha…ide egy kisbabát…elaludtam, sírva.
Elmentünk orvoshoz, minden oké volt…úgy éreztem, talán még jól is elsülhet a dolog, és Gergő megváltozik. Egyre jobban örültem a kisbabámnak. Vártam őt. Simogattam, beszéltem hozzá, és sokat olvastam a terhességről, a babákról.
Aztán….eljött a Karácsony. Én anyuékkal szerettem volna lenni, mint mindig Szentestén. De Gergő meg mindig a haverokkal ül össze este, közös “lazulásra”…megkértem, hogy jöjjön velem haza, a családomhoz, kikelt magából. Ekkor kaptam az első pofont, meglátszott a helye. Mintha teljesen megvadult volna, vagy nem is tudom. Gyűlöletet láttam a szemében. Könnyekkel küszködve mentem haza, egyedül, anyuék nem szóltak semmit. Csak a mami mondta, ne féljek, rendben lesz minden, majd ha másképp nem, felnevelem velük a picit.
Egyedül ültem a régi szobámban, bevittem a kis műanyag karácsonyfát, és csak sírtam…sírtam a szeretet ünnepén. Féltettem a kisbabám, hogy baja lehet ettől a sok szomorúságtól, de megígértem neki, akármi is lesz, én mindentől megvédem majd, és számíthat rám. Szerettem azt a kis életet a pocakomban.
Terhes vagyok, anya leszek! Szívszorító történet 2.rész a(z) Kisbabanapló oldalon jelent meg.